Falutörténet

 A falu helyén már a kőkorban is éltek emberek. Lakosai kezdetben kunyhókban éltek, melyeket a Duna folyó partján építettek. Ezeket azonban a folyó a 17. században alámosta és elsodorta. A lakosok ezért a folyótól távolabbi dombokon telepedtek le. A telepekből valamelyik faluvá fejlődött: Felső- és Alsóbökk, Nagylél, Örkény, Ontopa és Aranyos.
 A XIV. században a lakosság többsége Aranyosra és Örkénybe költözött. A lakosság mezőgazdasággal, aranymosással, halászattal és molnárkodással foglalkozott.
 Egykor a gróf Cseszneky család birtokában volt Bökk (Alsó- és Felsőbökk) puszta, melynek lakói a török támadások elől Aranyosra menekültek és később sem települtek vissza.
 Aranyost a XVII. században nem kímélte a török. 1676-ban az Érsekújvárott állomásozó török csapatok felgyújtották. A tűzvész teljesen elpusztította a falut.
 1787-ben 104 házában 837 lakos élt.
 A klasszicista stílusú református templom 1794-ben épült.
 1828-ban 110 háza volt 664 lakossal.
 1847-ben az Erdélyből érkező sáskajárás pusztított. Sok nádfedelű ház tetejét falták fel a sáskák.
 1848-ban 1222 lakosa volt, akik 181 nemesi családban éltek. Lakói mezőgazdasággal is foglalkoztak.
 Egy évvel később, 1849-ben a falu mellett sáncolta le magát az osztrák sereg egy része.
 1890-ben nagy tűzvész volt a faluban, amikor a zsúpfedeles házak úgymond egy szempillantás alatt leégtek. Nagyon kevés ház maradt akkor épségben.
 A falut a 19. században sújtotta a legtöbb természeti katasztrófa, hiszen hatszor öntötte el az árvíz, melyek közül az egyik legnagyobb az 1896-os volt.
 1910-ben 1 832, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
 Itt tevékenykedett az 1914 és 1947 közötti időszakban Kóczán Mór református lelkész, aki az 1912-es olimpián gerelyvetésben bronzérmet szerzett.
 Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott.
 1921-ben alakult meg a Csehszlovák Kommunista Párt helyi szervezete. A szervezet a mezőgazdasági munkások, kisparasztok és munkanélküliek sztrájkmozgalmát irányította.
 A 20. században, bár közvetlen harcok nem voltak a falu területén, a lakosságot azonban megviselték az I. és II. világháború borzalmai, amelyek sok férfiáldozatot követeltek. Az ő emléküket őrzik a helyi temetőkertben található emlékművek.
 Az 1938-45 közötti években Csallóközaranyos Magyarországhoz tartozott.
 Az 1965-ös árvíz súlyos károkat okozott a településen. A Duna olyannyira megáradt, hogy június 17-én az alig 20 kilométernyire fekvő Csicsónál elszakította a gátat, és fél nap leforgása alatt elérte községünket a hatalmas víztömeg.
A falu lakosságát még aznap este buszokkal és egy meghosszabbított vonatszerelvénnyel kitelepítették. Majdnem 2 hónapra volt szükség, amíg levonult az ár. Az új tanévet az alig 2 éve befejezett új iskolaépületben nem mindenki kezdhette. Sokan csehországi befogadó iskolákban folytatták tanulmányaikat. Nagyon sok ház teljesen tönkrement. Nagy részük az ú.n. „Kórea” részen, az újonnan kialakított utcákban, ahol a tulajdonosok még nem is tudták
az építkezést teljesen befejezni. A helyreállítási munkálatokban cseh vendégmunkások segítettek.
 Az 1968-as ellenforradalom idején községünkön keresztül haladtak az orosz tankok. Szerencsére a nagy ijedtségen kívül nem esett baja a lakosságnak, és jelentősebb anyagi károk sem keletkeztek.
 Az 1970-es években Seneši Imrich, majd az 1980-as évektől 22 évig Hegedűs Sándor volt a falu polgármestere.